A rendfokozatok története

A mai értelemben vett katonai rangok kialakulása és a ranglétra megjelenése a 17-18. században, a tömeghadseregek megjelenésének időszakára tehető, bár rendszeresítésük hosszú évek alatt alakult ki. A magyar rendfokozati megnevezésekben elsősorban a német, ill. a francia hatás érződik.

A 18. századi haderőben a legkisebb bajtársi közösség a táborozáshoz és a főzéshez szükséges felszereléssel közösen rendelkező háromfős, általában egy öreg katonából és két újoncból álló pajtásság volt.

Három pajtásság együtt alkotott egy tizedalját. Általában hat-tíz tizedaljából szerveztek egy századot, ahogyan akkor nevezték: kompániát. A kompánia volt az ezreden belüli gazdálkodási alapegység a gyalogságnál és a lovasságnál is.

Harcászati alapköteléknek viszont már a két vagy több századból szervezett gyalogzászlóaljat és lovasságot tekintették. Ennek példájára gyakrabban vontak össze két vagy több ezredet, egy-egy jelentősebb hadjárati cél megvalósítását megelőzően, az így létesített nagyobb kötelék korabeli elnevezése brigádia (mai kifejezéssel: dandár) volt. Több brigádiából szerveztek azután egy-egy hadoszlopot vagy tábort anélkül, hogy a ma ismeretes magasabb egység-fogalmat még használták volna.

Őrvezető, tizedes, szakaszvezető

A pajtásság vezetőjének tekintett öreg katonára még nem alkalmazták a jóval későbbi őrvezető rendfokozatot, és még nem vették át az ugyancsak évtizedek múlva megszületett, a szolgálatmentességre utaló német Gefreiter megnevezést sem. Létezett viszont a tizedalja élén álló katona rendfokozati megnevezése: már a korabeli magyar kifejezéssel is tizedes. A francia caporal, német Korporal átvétele a magyarított káplár szóalakban ugyancsak későbbi idegen befolyás eredménye volt.

Őrmester

Az ezred belrendjéért felelős strázsamester altiszti rendfokozata hamarosan beosztáshoz is kapcsolódott. Mind gyakrabban került sor egy félszázad harcfeladattal megbízására. A félszázadból kialakult szervezési egységként a szakasz, és ennek élére került a strázsamester, a későbbi őrmester. Később a kialakult törzskar mellett kisegítő tevékenységet végző őrmesterek megkülönböztetésére a törzsőrmester, a rangidősséget is jelző főtörzsőrmester, parancsnoksági főtörzsőrmester, később a hadsereg főtörzsőrmester rendfokozatok.

Zászlós

Az őrmesterhez hasonlatosan vált rendfokozattá egy korábbi állandó megbízatás. A század zászlójának, a lovasságnál kornétájának őrzése a zászlótartó, a kornétás feladata volt. Miután őt táborozáskor egyre gyakrabban bevonta a hadnagy a kiképzés feladatába, állandósult legalsó tiszti rendfokozatként a zászlós, illetve a kornétás fogalom. Az idők folyamán a hadseregek méretének növekedésével az őrmesterekhez hasonlatosan a törzszászlósi és a főtörzszászlósi rendfokozatok is megjelentek, illetve a zászlósi csoport a tiszti rang és a tiszthelyettesi rang közé csúszott le, mint altiszti rangcsoport. A franciáknál illetve a befolyási övezetükbe tartozó hadseregeknél hasonló lett az adjutáns, a segédtiszt. Eredetileg a parancsnok mellé beosztott, alacsonyabb rendfokozatú tiszt, aki szervezési, ellenőrzési és adminisztratív feladatokat lát el. Beosztásból a zászlósi csoport rendfokozatává vált.

Vezénylő tisztek (hadnagy, százados)

A századoknál a kiképzés a kapitány mellé beosztott hadnagy feladata volt, a francia lieutenant és a német Leutnant egységesen a helyettes értelembe vett latin locumtenens-helytartó (locus-hely, tenere-tart) szóra vezethető vissza. A hadnagyoknál is megjelent a finomodás, a rangidős főhadnagy és az egyes hadseregeknél bevezetett sub-lieutenant – alhadnagy – rangok megjelenésével.

A gyalog- és lovaskompánia élén álló személy rendfokozati megnevezése magyarul egységesen kapitány volt, míg a német megkülönböztette a Hauptmann és Rittmeister szóalakkal. A magyar százados ugyancsak későbbi nyelvi képződmény.

Törzstisztek (őrnagy, alezredes, ezredes)

Az ezred belrendjéért és a kiképzéséért felelős tiszt megnevezése főstrázsamester volt, és csak a 18. század közepétől kezdték őt magyarul őrnagynak nevezni. Mindkét megnevezésben az egykori alapfeladat őrződött meg: a strázsa, azaz az őrség felállításának, vezénylésének és ellenőrzésének feladata. A külföldi hadseregeknél a latin major – nagy – szóból származtatják a megnevezését. A többi rendfokozatnál még átfedés volt a beosztás és a rang között. Mivel az ezredparancsnok jogai egy részét távollétében átruházhatta, megjelent az ezredeknél a helyettes vagy vezénylő ezredes. Ha az ezredparancsnok alakulatánál tartózkodott, akkor is igénybe vett segítséget parancsnoki jogköre gyakorlásakor, ezt nevezték korabeli szóhasználattal viceóbesternek, és ez vált az alezredesi ranggá.

Az ezredest a Rákóczi-szabadságharc alatt és után ezredeskapitánynak, majd a német Obrister, a későbbi Oberst szó átvételével mind gyakrabban magyarul óbesternek nevezték.

Tábornokok

A katonatömegek döntő hányada számára elérhetetlen messzeségben lévő felső hadvezetésben ugyancsak még formálódóban voltak a rendfokozatok a 17-18. században.

Az egy táborban elhelyezett, egy hadoszlopba beosztott két ezrednyi erő, a brigáda élére került hadvezért a francia-spanyol-angol nyelvterület a vezényelt formáció alapján brigadérosnak nevezte el, és a Rákóczi-szabadságharc hadserege is átvette ezt. Német nyelvterületen – a századnál tevékenykedő strázsamester, az ezredbeli főstrázsamester példájára – ezt a hadvezért generális-főstrázsamesternek kezdték nevezni, a század végére ebből lett a vezérőrnagy. Mindkét tábornoki megnevezés 1 csillagos kategóriát jelentett.

A Magyar Néphadseregben a vezérőrnagy volt az 1 csillagos tábornok, majd a mai honvédségnél megjelent a dandártábornoki rendfokozat, és ez lett az 1 csillagos tábornok.

A magasabb tábornoki rendfokozatok kialakulásában zavart okoznak a különböző hadseregeknél kialakult elnevezések. A hadműveletek élén az uralkodó távollétében álló hadvezérnek, majd az egyes hadszíntereken főparancsnoki beosztást betöltőknek is a német nyelvterületen alkalmazott Feldmarschall volt a megnevezése. Ez a magyar nyelvbe a tábornagy szóalakban került át, míg a francia és a spanyol hadseregben a rövidebb maréchall szó honosodott meg.

A hadvezéri rendfokozatok további alakulására a francia-spanyol régióban került sor. Az eredetileg helyettes tábornagy értelemben vett altábornagy került egy-egy önálló háborús feladatot kapott csoportosítás élére. Alárendeltségében egy-egy nagyobb tábornyi, több brigádából álló erő élére került hadvezér pedig a tábornok rendfokozatot nyerte el.

Német nyelvterületen ettől eltérően az eredetileg egy fegyvernem legfőbb elöljáróját jelentő gyalogsági tábornok, lovassági tábornok és – a kezdetben a tüzérségnél alkalmazott táborszernagy – rendfokozata következett a tábornagyé után. Az ugyancsak alkalmazott altábornagyi rendfokozat ennek következtében eggyel lejjebb csúszott, és a francia-spanyol tábornokkal került egy szintre.

Ugyanakkor a francia haderőkben a kezdetben az egyes fegyvernemek, majd a csapatnemek élére beosztott hadvezér megnevezésére használt és azonos típusú ezredek élén állókkal szembeni rangidősséget kifejező vezérezredesi rang rövid életűnek bizonyult, és akkor is főleg az uralkodó megbecsülését kifejező méltóság és nem igazi rendfokozat volt. A korabeli Magyarországon (18. század) ez igazán még visszhangra sem lelt.

A magyar köznyelv ebből a kortársak nagy része számára átláthatatlan rendszerből úgy talált kiutat, hogy a hadvezéreket egységesen, megkülönböztetés nélkül, generálisnak nevezte. A 19. századra alakult ki a francia hadseregben a tábornokoknál a vezényelt magasabb egységet jelző rendfokozati megkülönböztetés: dandártábornok, hadosztálytábornok, hadtesttábornok és hadseregtábornok. Más hadseregekben általában a dandártábornok (Brigadier General) 1 csillagos, vezérőrnagy (Major General) 2 csillagos, altábornagy (Lieutenant General) 3 csillagos, vezérezredes, vagy tábornok (General) 4 csillagos és hadseregtábornok (General of the Army, Generalfeldmarschall) 5 csillagos sorrend alakult ki, ez utóbbi rendfokozat a szovjeteknél egy nagy csillaggal és a szovjet címerrel egészült ki, és marsall rendfokozatként lett ismeretes.

Egyes hadseregeknél (például spanyol, francia, orosz) kialakult a legfőbb hadvezér megnevezésére, egy-egy hadjáratnál, mint kitüntető cím a generalisszimusz rendfokozat.

by: Vadbarom

Oldal: Rövid bemutatás
Magyar Harcosok Szövetsége - © 2008 - 2024 - mhsz.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat